Egészen másról akartam írni, de mindig közbejön valami más és talán aktuálisabb. 1997-ben léptem be a Kelenfolt csoportba. Már a nyolcvanas években amikor kiállításokat láttam foltvarró dolgokból, jött a gondolat, hogy egy tanfolyam keretében kellene jobban megismerkedni vele. Könyvek még nem voltak. Sajnos a tanfolyamok (pedig volt szép számmal) nem jött össze, pont akkor voltak a munkahelyemen átszervezések, leépítésék. Aztán megtudtam, hogy vannak csoportok, ahol sok foltvarró van és lehet tőlük tanulni. Egy ismerősöm vitt el a Kelenfolt csoporthoz. Lakásomtól jól megközelíthető volt, kb. 20 fő foltvarróval ismerkedtem meg és nagyon szimpatikusak voltak. A csoport vezetője Mariska azt kérte, hogy mutassam be mit varrtam eddig. Bevittem az általam készített dolgokat és azt mondták, hogy rendben, ezentúl tagja lehetek a Kelenfoltnak. Találtam egy tanfolyamot, de sajnos nem tudtam összeegyeztetni a munkahelyemmel. Tetszett, hogy a csoport pénzéből egy valaki elment egy tanfolyamra, majd az ott tanultakat bemutatta és kézzel irt jegyzeteit átadta a csoport tagoknak. Nyárra házi feladatot kaptunk. Szóval tetszett és úgy gondoltam aktív tagja lehetek a csoportnak. Megjegyzem második ott tartózkodásom alkalmával kaptam egy lapot, hogy töltsem ki és céh tag lehetek. Havonta kapok egy újságot (fekete-fehérben) és minden foltos tevékenységről információt kapok. A sors úgy hozta, hogy lehetőségem volt egy külföldi kiküldetésre és kb. 6 évre szüneteltettem a tagságomat. A céh tagságomat fenntartottam és minden nyáron itthon vártak a borítékok a céh újságaival. Hazajövetelem után nehezen találtam meg a kapcsolatot a csoporttal, ezért egy másik csoportba mentem. Hozzáteszem ekkor magánéletemben is sok változás volt. Majd visszataláltam a csoporthoz, aminek tagja lettem. Sajnos a pezsgő élet eleinte még megvolt, de kicsit más jellegű. Sok közös munka készült, amikben vagy részt tudtam venni, vagy nem. Aztán többen máshová mentek és a létszám is csökkent. Őszintén szólva a tagok öregedtek és az unokákkal való foglalkozás és a kifáradás jelei érződtek. Jöttek újabb tagok, de valahogy nem maradtak sokáig. Végül Mariska úgy döntött, hogy feloszlatja a csoportot. Ehhez viszont az kellett, hogy az évek alatt összegyűjtött "vagyont" el kell osztani. Erre jöttünk össze tegnap és az anyagokat (amit pl. a pályázatoknál kaptunk az eredményes szereplésekért) és a könyveket, technikai eszközöket osztottuk el. A kiállításokra készített műveket már korábban közös megegyezéssel kerültek azok alkotóihoz. Az iskola megkapta azt a water color képet, amit a csoport tűzött kézzel és rajta van a XI.kerület jelképe a gellérthegyi Szabadság szobor. Ezt a bejáratnál mindenki megtekintheti.
Hát ennyi! Még lesz egy baráti összejövetel, ahol elmeséljük élményeinket és elbúcsúzunk egymástól, de nem a foltvarrástól. VOLT EGYSZER EGY KELENFOLT!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése