2017. április 9., vasárnap

Csak úgy!

Foltvarrásról akartam írni, de közbejött egy -számomra- örömhír. Viola kis unokám harmadik lett egy ritmikus sport gimnasztikai versenyen. Az utóbbi időben sokat gyakorolt, táborban is volt. Szerintem a harmadik hely nagyon szép és örül neki. A többi kislány is nagyon ügyes, de őt élvezet nézni mikor gyakorol, annyira jó akar lenni. Közben a rajzban és a sakkban is eredményeket ér el és a tanulásban is az osztályban az egyik legjobb. A nagyszülő jobban örül az unokája sikerének mint a gyermeke sikerének? Nem tudom. De azért az unoka sikere azt is jelenti, hogy a szülők sokat foglalkoznak a gyerekkel. Ez viszont azt jelenti, hogy a gyerekeinket jól neveltük. Abban az időben is voltak szakkörök, táborok, lehetőségek. Szerintem kiállták a próbát és jó szülők lettek. Kell ennél nagyobb öröm? Ma olvastam, hogy Hosszú Katinka mondta egy elvégzett versenyről: ha győz, akkor boldog, ha nem akkor tanult belőle. Én nem ismertem, de ennek alapján neveltem a fiaimat. Ami nem sikerült először, az sikerül másodszor. Így lesz sikeres az ember. Ami kudarc nélkül hull az ölünkbe azt előbb utóbb nem értékeljük. Múltkor mondtam valakinek a foltvarrásban, hogy a jó foltvarró ne szégyelljen fejteni és ezt is meg kell tanulni. 
Nekem ő a legszebb a harmadik helyen!

2 megjegyzés:

Katalin írta...

nem csak neked, tényleg ő a legszebb
gratulálok
:)

lomaquilt írta...

Köszönöm!