Az épület másik részében a textil készítésről rövid tájékoztató és egy szövőszék volt látható.
Érdekes volt a kiállitás, a megnyitó és a szobák megtekintése után a szaletliben menta és bodzaszörppel kináltak, valamint pogácsával.
Végezetül nem a kiállításhoz tennék egy megjegyzést. Régen kb. 5 éve voltunk a Skanzenben, előtte szinte évente mentünk, fiaimnak sok mindent megmutattunk, amit csak itt tudtak megismerni. Gyerekkorunkban férjemmel abban a szerencsében volt részünk, hogy faluhelyen nyaraltunk és hasonló házakat láthattunk ill. lakhattunk benne. Jó volt minden évben kilátogatni és később nem okozott gondot külföldi vendégeket kalauzolni és mesélni a látottakról. Most autóval mentünk és tudtuk, hogy valahol Szentendre közepén balra kell fordulnunk. Az interneten megnéztem az utca nevét, ahol a Skanzen található. Sajnos kis térképet magáról a Skanzenről nem találtam. Nagyon kellett nézegetni a kiirásokat, amelyeknek a többsége valamilyen céget jelzett, majd kisebb betűkkel, de megtaláltuk a Skanzen kiirást. Utána csak mentünk, majd Szentendre vége volt és csak az utat láttuk. Távolban látszódott egy épület, gondoltuk ez lesz az. Végül ott is láttunk egy kiirást. Persze ezek a táblák olyan kisméretűek voltak, hogy könnyen eltévedhetett bárki. Újdonság, hogy egy sorompó várt, ahol a jegyet leszakítva azon azt olvastuk, hogy egy óra ingyenes a többit a pénztárba kell befizetni. Egy alacsonyabb épület volt oldalán a bezárt pénztárakkal. Az ajtón egy behajtani tilos tábla. Valakit beengedtek mi megkérdeztük hol van a bejárat. Hosszas rákérdezésre megmondta a hölgy, hogy a fenti sárga házban. (gondolom nem mi voltunk az elsők, akik ezt kérdeztük!) A sárga épületet (szerintem vajszínű volt!) több lépcsőn értük el. Igazán tehettek volna egy nagyobb táblát, hogy bejárat! A pénztárba egy hölgy a nevek elhangzása után beengedett. Vele szemben volt az információ, ami akkor üres volt. Egy szimpatikus vasutastól kértünk felvilágosítást, hogy találunk el a kiállítás helyszínére. Nagyon kedvesen és részletesen elmagyarázta és eljutottunk a kiállítás helyszínére. A ház bejáratánál felírás mutatta, hogy itt van a foltvarró kiállítás. Igaz az ajtó be volt hajtva így csak a szemfülesek láthatják. Kifelé menetkor egy ismerős házaspárral mentünk, mivel a kocsinkból valamit átakartunk tenni az övékébe. Közöltük, hogy nekünk még fizetnünk kell. Erre mondták, hogy nem pecsételték le a parkolócédulánkat? Ugyanis az ingyenes bejutáshoz ez is járt. Férjem elment a pénztárhoz, ahol a jegyet kaptuk, ők átirányítottak az információhoz, aki felírta a cédula számát, majd a kedves vasutas megmutatta, melyik pénztárhoz menjünk, ahol lenullázzák a jegyünket. Az ismerősünk kocsijára nem nyílt meg a sorompó. Szerencsére akkor jött be egy ott dolgozó kocsijával és elküldte a vezetőt, hogy a parkolójegyet vigye a pénztárhoz, ahol lenullázzák a jegyét. Nekünk sikerült a sorompó felemelés. Ezek a dolgok mind apróságnak tűnnek, de kis odafigyeléssel elkerülhető. Pl. az épülethez egy nagyobb nyílt a virágok előtt mutathatná a bejáratot. Az információnál lehetett kapni kis információs anyagot (mikor ott voltunk akkor éppen elfogyott) ezt pl. a honlapon lehetne letölthető formába feltenni. A szentendrei információs táblákról nem beszélek. A honlapon több információ lehetne az elérhetőségről. Pl. a HÉV végállomásától milyen busszal lehet odamenni, annak a menetrendjét stb. Hiába írtam le mindezt? Nem, mert remélem ha legközelebb megyünk, akkor ilyen gondokkal nem találkozunk. Időközben alaposabban átnéztem a Skanzen honlapját és megtaláltam a busz menetrendet és a skanzen térképét. Igaz nem az amit az információnál osztogatnak. A honlapot a Skanzen jegyárak címszó alatt találtam, ahol aztán ott volt az elérhetőség. Később rájöttem, hogy magát a skanzent kibővítették ezért találtunk meg dolgokat nehezebben, hiszen korábban a bejárat után szinte a faluban éreztük magunkat. Igy pedig szinte a falu szélén voltunk.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése