Foltoskodás

Talán egy kicsit a tábori tapasztalatok folytatása. Örülök, hogy mégis leirtam amit gondoltam, többen visszajeleztek, hogy korrektül irtam le amit észleltem. Különösen kiegészitésként akarnám még irni:

A tájékoztatóban szerepelt többek között:

És, hogy este se unatkozzatok, készülünk különböző, a foltvarráshoz kapcsolódó előadással, vetélkedővel. Jó lett volna meghallgatni Annát dél koreai úti élményeiről, amikor a magyar kékfestőket mutatta be. Szívesen hallgattunk volna ezüstvölgyi beszámolót is. Na de ezzel a tábori élményekről nem akarok többet írni. 

Én a táborban és visszafelé a vonaton két Lucy-t varrtam. A sárga végűeknél az anyagot Oklahomából kaptam, ahol kiállították a kis munkámat. Így az ajándékba kapott anyag is megmarad emlékbe. Nagyobb részét egy Millefiori képbe tettem, amit hamarosan bemutatok.

Én papírra varrom. Eleinte próbáltam papír nélkül csak összevarrva. A vasalásom is úgy ahogy sikerült, de aztán mégis az angol papír technika mellett döntöttem. Több olyan quiltet láttam, amit simán varrtak és különféleképpen vasaltak. Na ez az ami zavart. Egyszerű blokkoknál még hagyján, de bonyolultaknál már zavaró volt amikor a tűzést pl. a varrásráhagyáson láttam. Azért nem adom fel. Jó lenne, ha erre a kézi varrásra lenne szakszerű csoport, összejövetel, tanfolyam. Vannak kezdeményezések, természetesen az előadók tudás színvonalától és átadás módjától függ az eredmény. Nekem a holland módszer tetszik, amikor nem sok foltvarró összejön és egy tapasztalt foltvarró megmutatja nekik a varrás és vasalás módját. Addig gyakorolják, míg mindenki jól megtanulja. Utána is összejönnek, de akkor már mindenki a saját munkájával. Hiába vannak technikák, amit nem lehet 2-3 óra alatt megtanulni. Megmutatni lehet, de eredményes csak akkor lesz, ha megvarrod és azt leellenőrzi az előadó. A kézi varrásnak az előkészítése is időigényes, de nem lehet kihagyni. 

Én maradok az angol papír technikánál, de mellette gyakorolom a papír nélküli varrást és vasalást.

Tegnap az IKEA-ban voltunk, ahol egy érdekes fali akasztót láttam textilből. 

Táborban voltam

Ez évben is volt céhes tábor, csak most más helyszínen. A Zsóri fürdő "zsibongó"-jában azaz gyermektáborában. Újfajta volt, hiszen a címe: Csendes varrás. Ez azt jelentette, hogy nem varrógéppel varrunk bármit, hanem kézi varrással tanulunk újabb technikákat. Én mint nagy kézi varró igen örültem neki és nagyon vártam. Végső soron jól éreztem magam és feltöltődtem új élményekkel. Sikerült tanulnom, régi és új ismerősökkel találkozni. Az utolsó ebédnél kitettek kisebb füzetből kitépett lapokat, hogy írjuk rá észrevételeinket a táborról. Mivel idő már kevés volt és többen siettek csomagolni, volt akiért jöttek, ezért kevés lapot tölthettek ki. Amit kitöltöttek azokon a szokásos köszönetek lehettek. Én sokáig gondolkodtam, írjak-e valamit, de a béke kedvéért lebeszéltem magam. Aztán Annával és egy fiatal kis asszonykával beszélgetve úgy gondoltam a blogomba leírom azt ami nem tetszett. Előre bocsájtom maga a tábor tetszett és csak a szervezésről szeretnék írni. 

A szervezést magamban összehasonlítottam az idei másik (tihanyi) tábor szervezésével. Mivel a szervezők egyben az újonnan a céh tagok által megválasztott vezetőség volt, az új és régi tagok is jobban odafigyeltek. Először nem tetszett (aztán magamban tudomásul vettem) hogy lesz egy közgyűlés is. Nem is baj, csak egy kicsit furcsán hangzott az indoklásban, hogy azért lesz itt, mivel a terem ingyen van. Hát nem volt ingyen mivel az a 40 fő fizette aki oda elment. Ezt jobb lett volna nem írni. A menetrend először szeptember 31-ig szólt, majd két nap múlva kaptunk egy újabbat ami Zsóri fürdő-Vasútállomás okt. 1-től tartalmazta a lehetséges menetrendet. Többen jöttek autóbusszal és vonattal, sajnos egyik lehetőség sem volt ideális főleg a vasárnapi visszautazást tekintve. Ez elsősorban az októbernek és vasárnapnak volt köszönhető. Tudom fő szezonban a szállás drágább, de a hely kiválasztásánál erre gondolni kellett volna. Érkezésünkkor a szobák még nem voltak készen, így ebédig az udvaron beszélgettünk. A regisztráció annyiban állt, hogy odaadtuk a részvételi díj felét. Az első felét már átutalta mindenki a céh számlaszámára. Mint később kiderült, többféle adatot aláírást kértek tőlünk és többen jártak közöttünk ezeket az adatokat kérve. Sokkal egyszerűbb lett volna ha egy táblázatban a 40 fő nevét, lakcímét, e-mail-jét, születési évét, utazás módját és aláírás helyét összeállítják, sokkal egyszerűbb lett volna. (mint volt tagnyilvántartó tudom, hogy ezek az adatok rendelkezésre állnak, ami nincs azt az illető ott kitölti) A pénz átvételéről egy kis számlatömbről mindenki kaphatott volna egy másolatot. Ezzel a szervezők a maguk munkáját is segítették volna, hiszen a tábor felé szükségesek ezek az adatok. A szoba elosztás tetszőleges volt, senki nem tudta hová is lehet menni, így volt akik 6-an laktak egy szobában, de volt akik csak hárman négyen. Az idősebbek nem szóltak egy szót sem, csak figyelembe kellett volna venni hogy a gyermekekre méretezett helyiségek kevesebb főt tudnak befogadni. A koszt -szerintem- ehető és jó volt. Nosztalgikus. A szervezők kedvesek voltak, hogy főztek nekünk kávét és biztosítottak vizet. Köszönet érte. 

A tanuláshoz való elhelyezkedés problémás volt. Az volt az elképzelés, hogy a terem egyik felében lesz 20 fő a másik részében 20 fő. Mivel nem mindenki ment fürödni, ezért igyekeztek az ott maradtak a fény közelében elhelyezkedni. Majd jöttek a szervezők és közölték, hogy oszoljunk két csoportra. Arra a kérdésre, hol mit tanulunk, az volt a válasz, hogy mindenki mindent meg fog tanulni. Mi a foltos társammal az egyik csoporthoz csatlakoztunk, majd onnan elküldtek. Én megkaptam a magamét, hogy miért nem azt csinálom amit korábban elmondtak. Mivel én ezt nem hallottam (kiderült én akkor nem voltam ott) így megkaptam a magam fekete pontját. Végül három részre tagozódott a társaság az egyik csoport a másik csoport és a szervezők. Sajnos a tanítás elkezdése egyik csoportnál sem ideális körülmények között történt. Elvileg egy falrészen az előadó felakasztja a tanítandó anyagot, rövid ismertetést tart, ezután mindenki elkezdi a munkát. Az oktató körbemegy megnézi ki mit csinál, vagy hozzá mennek és kérdeznek. Végül nem így történt, de azért sikerült összekovácsolódni. 

A közgyűlés jó vezetőkkel gyorsan ment, csak a névsor aláírás ment lassan, mivel 4 pld-ban kellett aláírni. Mivel mindenki vitt 4-9 meghatalmazást, sokáig tartott a kikeresés. Aztán valakinek eszébe jutott, hogy a négy aláírandó papírt be kell számozni (1,2,3,4) A közgyűlés eldöntötte - az újabb ptk. szerint - közhasznú társaság leszünk. Az alapító okirat a forma szerint készül, ennek melléklete lesz a szervezési és működési szabályzat. Ezt a vezetőség (elnökség) állítja össze  a közgyűlés fogadja el. Egy javaslat volt, hogy hozzunk létre egy etikai bizottságot. Ez a javaslat nem került be sehová. A közgyűlés alatt mindenki igyekezett varrni, hogy a délelőtti tanultakat befejezze. 

Árusok külön nem voltak, de voltak akik árultak, cérnát, sablont. Talán jobb is hogy nem volt árusítás, hiszen az csak elvonja az emberek figyelmét a munkától. 

A szomszédos mezőkövesdiek egy este meglátogattak három tál süteménnyel és felajánlották, hogy másnap (azaz az elutazás napján) menjünk el a matyó kiállítóterembe. Nagyon jó lett volna, de sajnos a csomagokkal és az utazással nem mindenki (így mi se) tudta összeegyeztetni. 

Mi esett rosszul? Utolsó nap többen ültünk a teremben, mivel később tudtunk elmenni. A szervezők csomagoltak, készülődtek és mikor elmentek még egy szót sem szóltak nekünk. A nem szervezők hangosan köszöntek mikor kimentek. Általában a köszönést csak egyeseknek tartogatták. Lehet, hogy ezt érdemeltem ki a fekete pontommal? 

Ha a tihanyi és a zsóri szervezést összehasonlítom, akkor messze vezet a tihanyi. Én csak azért írtam mindezt le kritikusan, mert remélem, hogy a szervezők a vezetőség munkájában jobbak lesznek. Lehet azt mondani, hogy savanyú a szőlő, mivel én már nem vagyok vezetőségi tag. Erre csak azt tudom mondani, hogy 2009-2012 között voltam vezetőségi tag, majd 2012 után még 2014 év szeptember közepéig az OTP bizonylatok alapján a befizetéseket könyveltem, mint ahogy a gazdasági felelős is végezte munkáját. (ez az alapító okirat elkészítésével függött össze). Egészségi okokból nem kívántam a vezetőség tagja lenni, azonkívül szerettem volna varrni, amire nemigen jutott a vezetőségi munka alatt időm. 

Hazajövet házunk oldalában a varjúhájak kivirágoztak és ezzel vártak!

Csak úgy!

Alkotói válságban vagyok! Azaz vannak terveim, de ha leülök varrni, akkor csak elmélázok! Máskor meg leülök és csinálom amíg kész nincs. Szóval ebből a hangulatból ki kell lépni. Erre lenne jó az, hogy az elképzeléseimet leírom, azaz naplót vezetek. (mások pszichoanalitikushoz járnak!)  

Mindenesetre készülök a hétvégére, ahol egy céhes táborba veszek részt és csak kézzel fogunk varrni. Nagyon várom. Ami nem tetszik, az az, hogy egyidejűleg egy közgyűlés is lesz. Szeretnék a céh ügyeitől távolabb lenni és nem törődni vele. Ez nagyon nehéz, mivel csak van véleményem. de úgy gondoltam, én ezen túlteszem magam. Igy a tanultakat akarom jobban magamévá tenni és aztán továbbadni. 

Mostanában a Millefiori foglalkoztat, de az elkezdett Lucy takarómhoz sem akarok hűtlen lenni. Sikerült egy csoportba bekerülni. Sajnálom, hogy angol tudásom passzív, mert nagyon szívesen tanácskoztam volna bizonyos kérdésekről. Ahogy nézegetem a különféle Lucy blokkokat, miért van az, hogy egyesek nagyon szépek, mások pedig kifejezetten rondák. Az anyag választáson múlik? Ugyanakkor szép anyagokból is rosszul összehozott blokkokat látok és sehogy kinéző anyagokból jól összeválogatottat. Azt hiszem a folt varrásnak ez a titka az összhang megteremtése. Persze ez is olyan, hogy ami tetszik nekem, nem biztos, hogy tetszik másnak. A kiállításról ne is beszéljünk. Szóval szinte mindenben a tálalás a fontos, pedig a lényeg belül van valahol.
Ehhez a hangulatomhoz egy tea illik, amit mindenkinek ajánlok! Én gyömbér teát iszok mostanában.