Ma van november 1-Mindenszentek napja. Holnap lesz Halottak napja. Mindezek előtt volt Halloween ami egy kelta eredetű ünnep és Amerikában -és nálunk is az utóbbi időben- egyre inkább ünnepi hangulatú. Mi mint idősebb nemzedék, a Halloween-t nemigen ünnepeljük, mivel sok olyan rokonunk van akire emlékezni kell. Illetve emlékezünk szinte mindennap, de most a temetőben ezek az emlékek jobban előjönnek. Sajnos egyre több helyre kell elmenni és fejet hajtani és ez bizony szomorú. Nekem nagyon tetszik Zorán Kell ott fent egy ország. Remélem sikerül feltennem!
Ezenkívül van még egy dolog, amit megmagyarázok. November 1 Marianna napja. Azaz ekkor van a névnapom. Mikor megszülettem, akkor nem volt névnapom. Így Mária napján ünnepeltek, ha már ott vagyok. De nem nagyon tartottunk otthon névnapot. Nem tudom kinek jutott eszébe, hogy pont erre a napra tegyen egy névnapot! (biztos nem volt ilyen ismerőse!) Mivel születésem után jóval kezdett a nevem divatba jönni és egyre több kislány kapta ezt a nevet. Aztán a szó végi "a"-t elhagyták és lett belőle Mariann amire rögtön kitaláltak egy névnapot április 27-én. Miért nem lehetett mindjárt odairni, hogy Mariann, Marianna? Persze tudom ez nem tőlem függ. Anyakönyvezni Marianna néven anyakönyveztek és a személyi kiadásakor mondták is, hogy nehogy Marianne néven irjam a keresztnevem. Az ötvenes években jártam általános iskolába ahol az osztályban rajtam kivül volt még egy Odette. Egyik tanárnőnk meg is jegyezte, hogy lehetett ilyen "reakciós" neveket adni nekünk. A poén ebben az, hogy Odette 1957-ben Franciaországba ment, ott él ma is. Neki egyszer valaki azt mondta, ugye a keresztnevét már itt Franciaországban vette fel, hiszen a vasfüggöny mögött nem adhattak ilyen nevet! Ma ezt elmesélve sokan el se tudják képzelni ezeket a megjegyzéseket.
De volt ez máskor is. Anyám -aki sajnos nagyon korán itt hagyott minket és így korán felnőtt lettem!- a keresztségben a Mária Magdolna nevet kapta, de mindenki Magduskának hívta. A harmincas években nagyapám a német hangzású Randwég nevét magyarosította Radnaira és így lánya is új vezetéknevet kapot, majd azt mondták elég ennek a lánynak egy keresztnév és Radnai Mária lett. Mivel sokszor költöztek igy a Magduskát is valahogy elhagyta. Aztán abban az időben divatos lett, hogy mindenkinek volt valami beceneve. Igy ő Médi lett (sajnos az umlautos a-t nem tudom produkálni). Én viszont a kis Marika lettem, a Marianna nevet inkább az egyetemen és a késöbbi munkahelyeimen használtam. De ettől függetlenül nekünk november 1 és 2 a minket itt hagyókra való emlékezés. Gyertyát gyújtunk és emlékezünk.
Varsóban élve november 1-én kimentem a temetőbe (ami közel volt a lakásunkhoz, azaz egy lakótelephez) és vittem gyertyát, mondván egy olyan sírra teszem, ahová senki nem tett semmit. Hát nem találtam ilyen sírt. Így a templomnál lévő közös gyertyákhoz tettem le az enyémet. Kolléganőm mesélte, hogy a szocialista időkben vonaton, autóbusszal, újságpapírba csomagolva vitték a virágokat vidékre. Fiát mindig magukkal vitték és így ő sem felejti el kire kell emlékezni.
Emlékezzünk mi is, hiszen génjeinkben őket hordozzuk. Nemrégen olvastam, hogy génjeinkben sok van nagyszüleinkből. Az a jó, ha valaki születésétől ismeri a nagyszüleit. Kivánom, hogy ez mindenkinek sikerüljön.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése