Csak úgy

Mostanában kissé el voltam foglalva, azaz program program után jött. Elszoktam az ilyen sűrű programoktól. El is fáradtam, de az élmények megmaradtak a fáradtság pedig elmúlik. Hó elején egyik unokatestvérem lánya férjhez ment és a Pilisben egy kisebb fogadó mellett a természet "lágy ölén" volt az esküvő. Egyszerű, de nagyon bensőséges és jó hangulatú. Nem volt nagy kiöltözés, csak az ifjú pár volt esküvői alkalomhoz öltözve. A szarvaspöltötet és krumplit ők szedték ki a vendégeknek a bográcsból. Kirándultunk egy kicsit élveztük a jó időt és egymás társaságát. Egy szép hétvége volt és egy uj pár első napja. Persze készülni kellett, vendégeket fogadni stb. Ezután a következő hétvégére készültünk, ami már nagyobb előkészületeket igényelt. Egy nagy családi ünnepségre voltunk hivatalosak a Vajdaságban, pontosabban Csantavérre.

Anyosóm leánykori neve Ozsvár és itt sok az Ozsvár. Egy lokálpatrióta kinyomozta, hogy Ozsvár András az 1800-as években halt meg a nagyközség megbecsült tagja volt 10 gyermeket nevelt fel, 3 leányt és 7 fiút. Ennek a 7 fiúnak a leszármazottaiból jött össze a vendégsereg. Mivel halála alkalmából volt egy kereszt állítva, azt most fel kellett újítani a sírral együtt és műemlékké minősíteni (volt idő amikor el akarták távolítani a keresztet!) Összegyűjtötte a keresztlevelek, házassági iratok és temetési papírok alapján a családfát és egy lelkes szervező bizottsággal megkezdte a szervezést. Egy szentmise és kereszt szentelés után egy étterembe volt a találkozó ismeretségi része. Az terem két falán húzódott a 7 fiú leszármazottainak listája. Az asztalokat a 7 fiú neve jelölte. Igen megható és sokaknak nagyon kellemes volt ez a találkozó. 350-en voltunk. Természetesen a környékről jöttek el sokan, de sokan voltak Magyarországról ill. távolabbi országokból is.
A település több mint 200 éve az 1700-as évek végén kiürült a török megszállás után. Akkor kezdtek betelepíteni ide embereket, többek között Ozsvárokat is. Mezőgazdaságilag fejlett terület volt (és mai is az)és szívesen éltek, élnek itt az emberek. A temető nagyon szép, rendezett, gazdag volt. Sok volt a Dér, Sinkovics, Utassy és Ozsvár nevű. Nagyon érdekes a névhasználat megjelölés nőknél. Mivel szerb szokás szerint a nők a férjük vezeték nevét és saját keresztnevüket használják, a sírkőre viszont úgy írják, hogy pl. Sinkovics Ferenc és neje Sinkovics Viktória született Szabó. Szerintem így minden ki van fejezve.
Mivel már régen jártam arra felé, csak amikor Jugoszlávia volt vagy keresztül utaztunk kocsival, azt nem tudtam, hogy az autópálya ezen a pár kilométeren még nem fizetős így a mellékutakon mentünk, ahol többször eltévedtünk, de nem baj, mert így módunk volt a környező kis falvakat megtekinteni. Visszafelé már az autópályán jöttünk, ami persze gyorsabb volt. Szép nap volt.
Mielőtt elutaztunk vendégeink érkeztek Franciaországból, akiket csak elszállásoltunk. Vasárnap én vonattal visszajöttünk és egy egész napos városnézést szerveztem. Először a Falk Miksa utca üzleteit jártuk be, majd kimentünk az Aquincumi múzeumhoz, ami zárva volt és akkor kimentünk Szentendrére.

Időnk nem volt olyan sok, igy a sétáló utcán végigjártuk az üzleteket. Mivel nem volt az a nagy turista járás, így több helyen jót beszélgettünk. Az idő szerencsére jó volt. Főleg régiségeket kerestünk, de az árak igen magasak. Hogy ennek mi az oka? Egy nagyon érdekes könyvet olvastam az Ecseriről, ez alapján tudnám mondani, hogy a rendszerváltáskor sok éles szemű nyugati (és néhány magyar) kereskedő szinte mindent felvásárolt. Így a nyugati országokban (ahol sok magyar kereskedő is megfordult árusítás céljából!)a régiségek olcsóbbak, nálunk a hiány miatt drágább. Azért csak megtalálják azt a vevőréteget akiből megtudnak élni, de igaz, hogy pár bolt bezárt. Nekem sokszor olyan dolgok tetszenek meg, amiket gyerekkoromban valahol sokat láttam. Azaz ezeknek emlék jellegük van. Így azt a néhány régi holmit igyekszem megőrizni. Vannak bizonyos dolgok, amire szomorúan gondolok, mert pl. vagy kidobtam, vagy valaki elvitte és nem hozta vissza. De ismerek olyanokat, akik kidobják a régi dolgokat. Szomorú látni egy egy felszámolt lakás kidobott dolgait. Pl. a régi fényképek.
Ami foltos szempontból érdekes volt, egy nagyon jópofa szatyor (bélés nélkül) fagolyó füllel. Nagyon jópofa volt, de az ára 5200 Ft. kicsit megütött! Jópofa blézereket láttam, ilyeneket Pesten nem látok. Na mondom milyen jó iparművészeink vannak (tavaly is láttam már!). Hát az árcédulára nézve rögtön megállapítottam, hogy mind Lengyelországból származik. Vannak még ügyes lengyel kereskedők!
Szép nap volt ez is csak kicsit fárasztó! Ugyanakkor szükséges körültekinteni kicsit lassabban és rohanva!