2010. január 22., péntek

Fogyasztó védelem

Az interneten találtam:
Vevőtájékoztatók

Hogy ezeknek a szövegeknek kiagyalói mit gondolhatnak a vásárlókról, az egy dolog.
De vajon el tudják-e képzelni, hogy mi mit gondolunk róluk....???

Sears hajszárítón:
"Alvás közben ne használja!"
(Pedig ilyenkor kéne, hogy jól nézzen ki a hajam!)

Chips zacskón:
"Ön is nyerhet! Még vásárolnia sem kell!

Részletek a zacskóban!"
(Csak áruházi tolvajok részére)

Mélyhűtött árun:
"Felhasználási javaslat: Kiolvasztani."
(Persze ez csak javaslat. Ehetjük jégbe fagyva is?)

Tesco tiramisu dobozán (a doboz alján!):
"Ne fordítsa fel!"
(Marha! Most már késő!)

Pudingos dobozon:
"A termék melegítés után forró lesz!"
(Mint ahogy az éjszaka után nappal jön.)

Vasaló dobozán:
"Ne vasalja a ruhát saját testén!"
(Pedig ezzel mennyi időt spórolhatnánk!)

Altató tabletta dobozán:
"Álmosságot okozhat."
(Még szerencse...)

Karácsonyfa izzókon:
"Csak kültéri, illetve beltéri használatra!"
(Esetleg hol máshol használhatnám még?)

Japán konyhagépen:
"A másik célra ne használja!"
(Nem mondom, állati kíváncsivá tett!)

Gyermek Superman jelmez dobozán:
"Az ember alapvetően nem tud repülni. Ezt a tényt a jelmez viselete sem befolyásolja!"
(No comment.....)

És a csúcs:

Svéd láncfűrészen:
"Ne próbálja kézzel, vagy külső nemi szerveivel megállítani a fűrészt!"
(Úristen! Volt már erre példa....?)

2010. január 20., szerda

Csak úgy




Mostanában nemigen van időm a blogomba irni, pedig vannak gondolataim, jó lenne leirni, de se időm, se lehetőségem nincs, ill. csak ritkán. Azért felteszem azokat a karácsonyi képeket, amiből kitetszik, hogy valamit varrtam is. A karácsonyfa szoknya jól jött a fiamék karácsonyfájára. Igaz, hogy a kisunokám felpróbálta és úgy gondolta, ez neki való. A futót, amit a függönyön fényképeztem, a nászasszonyom kapta. A harmadik képen az általam csak spekuláció-nak hivott sütemény van. Ennek francia, flamand és német elnevezése van, vettem is ilyeneket, de a legjobb az lett amit én sütöttem. A mintákat a Mesterségek Ünnepén vásárolt sodrófával csináltam. Aztán elteltek az ünnepek és most a céhes dolgokkal foglalkozom, pontosabban a tagnyilvántartással, amibe lassan belejöttem. Régebben már csináltam hasonlókat, dehát mostanában mást csinálok. A tudás nem veszik el. A rendszerezés mindig is kedvemre való volt, az egy más kérdés, hogy nem mindenütt tartom be. Hiába gyüjtőgető tipus vagyok. Sokszor irigylem azokat, akik tudnak selejtezni és mindennek meg van a helye. Ja és nem kicsi a lakás. Van egy ismerösöm, akinek igen szép nagy lakása van. Hát ott olyan rend van, néha félek a szőnyegre lépni a rojtok miatt. Minden a helyén, semmi felesleges dolog. Férfi az illető és saját maga takarit, de mindig tisztaság és rend van a lakásában. Benézhetsz bármelyik szekrényébe, ott is rend van. Az is igaz, hogy pl. a cipője ha rossz a talpa, akkor elviszi talpaltatni. Aztán bekrémezve besámfázva áll a szekrénybe. Felesleges dolgot nem vesz, minek. Ha valamire nincs már szüksége (pl. a tavalyi naptár) akkor kidobja. A párja (nő) kicsit nehezen viselte a dolgokat, de aztán valahogy összesimultak. Mindegyik engedett egy kicsit. Arra gondoltam, mi lenne ha a párja foltos lenne? Én a lakásban nem találtam helyet ahová ellehetne tenni a dolgokat. Az édesanyja varrónő volt, de nem laktak együtt, hát az még precizebb volt. Hát nem vagyunk egyformák. Mondom a férjemnek, hogy ilyennek kell elfogadnia. Amióta számitógép van, legalább ott tudok sokmindent tárolni és aránylag jól elkülöniteni. Felelevenitettem az excellel a barátságomat. Azelőtt nagyon sokat használtam és igen sok műveletet végeztem vele. Mivel az irodában a lányok nem szerették, sokszor kellett átkonvertálni wordbe a dolgokat. Érdekes, az ember ha egyszer valamit megtanul, akkor elöbb utóbb a tudás előjön. De ugyanakkor ha nagyon sokáig nem használja, bizony elfelejti. Nem tudnék már egy kétismeretlenes egyenletet megoldani. Nincs is rá szükségem. Nem baj, van helyette más amit meg kell tanulni és szivesen veszem.

2010. január 9., szombat

Csak úgy


Az Új évben nem nagyon tudtam még irni, de találtam egy erdélyi fiú nagyon szép naptárát és ezzel köszöntök mindenkit, aki errefelé jár. A Wass Albert vers részleteken kivül nekem a rajzok és a hónapok nevei tetszenek nagyon. Érdeked, a lengyel nyelv nem vette át a Január stb. megnevezéseket és hasonló kifejezésű szavakkal illeti a hónapjait.
Elmúltak az ünnepek, de nem múla el a beigli! Nálunk még maradt a diósból. Nem azért mert rossz volt, hanem mert mindenki a mákosat szereti. Különben jó sikerült, csak a diósba kicsit hig lett a töltelék és kilógott a tepsiből, ahonnan a fele leesett és úgy sült meg (nagyon hamar elfogyott az a része) de különben is én voltam a hibás, mert -nem tudom miért- a beigliket nem hosszába tettem a tepsire, hanem széltében. Minden évben valami van a beigli sütésemben, de mindig sikerül.
feladatom most van éppen elég, ezért -bármennyire is szeretnék blogot többet irni- nem tudom egy ideig tenni. De az jó, ha az embernek van olyan tevékenysége amit szivesen csinál, mert akkor jönnek az ötletek.
Terveket nem szövögetek, minek, hogy aztán megállapitsam, hogy ezt se csináltam meg és azt se, igyz helyette meg csináltam amazt. Magamat meg minek fényezzem!(jó szó nem?) Nem vettétek észre, hogy milyen sok új kifejezés és szó van mostanában? Sokkal több mint korábban. Muszáj lépést tartani és tanulni, nem mintha használni akarnám, de sokszor rádióban, TV-ben is hallani. Pedig van egy szép nyelvünk. Nem értek egyet azokkal a könyvekkel, ahol leröviditik a regéynt, hogy gyorsabban elovassad. Szerintem sokszor nem is a törénet a lényeges, hanem a választékos szöveg. Olyan szavakat használ némelyik iró, hogy élvezet olvasni. Pl.nem tudnám elképzelni, hogy Szabó Magdát is lehetne röviditeni.
Ma kaptam egy jó ismerösünktől egy érdekes kis irást, ami annyira megtetszett, hogy az alábbiakban közreadom. Olvassa akit érdekel.

Honnan tudod, hogy 2010-ben élsz?

01. Véletlenül a micro-n ütöd be a PIN-kódodat.
02. Több éve nem pasziánszoztál rendes kártyával.
03. 15 különböző telefonszámod van egy háromtagú családhoz
04. E-mailt küldesz a melletted ülő embernek.
05. Azt mondod, azért nem tartod a kapcsolatot a régi ismerősökkel, mert nincs meg az e-mail címük.
05. Négy éve ugyanannál az íróasztalnál ülsz, de közben három különböző cégnél dolgoztál.
07. A főnököd nem tudná elvégezni a te munkádat.
08. Felhívod a családot, hogy tudd meg otthon vannak-e, miközben hajtasz be a garázsba.
10. Minden tévéreklám végén szerepel egy internetcím.
11. Ha elmész otthonról a mobiltelefonod nélkül (amit életed első 10, 20 ,30 ,40 évében nem is ismertél), pánikba esel és máris visszamész érte..
12. Reggel az első, hogy bekapcsolod a számítógépet, még mielőtt kimész kávéért a konyhába.
13. Mosolyogsz és bólogatsz miközben ezt olvasod.
14. Még rosszabb: pontosan tudod kinek fogod ezt továbbküldeni.
15. Túl elfoglalt vagy, hogy észre vedd, hogy nincs 9-es a listán.
16. Tényleg megnézted, hogy nincs 9-es a listán.
17. Gondolom az sem tűnt fel hogy két 5 van a listán.
18. Ezt is megnézted, újra......
19. ....és most röhögsz magadon
20. Gondold végig, hogy miért!?

Akik 80'előtt születtek....

"Akik 1980 előtt születtek, azok valódi hősök, olyasféle igazi hollywoodi mindent túlélő fenegyerekek. De tényleg!

Gondolj csak bele, 1980 előtt születettek, azaz MI, kész csoda, hogy életben maradtunk. Nekünk még nem volt gyerekülésünk az autóban, sőt még biztonsági öv se nagyon, viszont bizton tudhattuk, hogy a gyerekágyak festékében akadt bőven ólom. A gyógyszeres és vegyszeres üvegek könnyedén nyithatóak voltak, nem volt semmi furfangos védelemmel ellátva, de még a fiókok és ajtók sem voltak felszerelve biztonsági nyitóval, és mikor bicajozni mentünk, nemhogy könyökvédőnk és sisakunk nem volt, de még rendes biciklink sem. Azért az nem volt semmi.

Mi még csapból ittuk a vizet, és azt se tudtuk, mit jelent pontosan az ásványvíz. Én speciel sokáig kevertem a szódavízzel. Azt hittem az ugyanaz. Szúr-szúr. Semmi különbség a kettő között, miért pazaroljak hát rá külön szót. Mi nem nagyon unatkoztunk, ha tehettük kimentünk játszani. Igen, ki. Egész nap kint voltunk, a szüleink, pedig csak sejtették, hogy élünk és megvagyunk, hiszen még Matáv telefon se nagyon volt, nemhogy mobil. Pláne nekünk! Nyáron a derékig érő fűben és közeli kiserdőkben játszottunk, mégsem lettünk kiütésesek és nem tört ránk allergiás roham. Nem tudtuk mi az a pollen, és a parlagfűről azt hittük, hogy a sárkányfű egyenes ági rokona. Ha elestünk, megsérültünk, eltört valamelyik végtagunk, vagy csak szimplán betört a fejünk, senkit nem pereltek be ezért. Egyszerűen mi voltunk a hibásak.

Sőt! Ha az erősebb elgyepálta unalmában a kisebbet és gyengébbet, az is rendben volt. Ez így működött, és a szüleink nem nagyon szóltak bele ebbe sem. (- Kisfiam, bemegyek az iskolába, az nem lehet, hogy téged mindenki Rambónak csúfol / - Hagyd csak anya, ez az én háborúm!)

Étkezési szokásaink Schobert Norbi mércéjével mérve nap mint nap tartalmazták a halálos dózis többszörösét, de még egy McDonalds-on edződött átlagos amerikai elhízott kisgyerek is helyből nyomna egy hátraszaltót attól, amit mi leküldtünk kaja címszóval. Gondoljunk a zsíros kenyérre, a kolbászra, a disznósajtra (ki tudja mit tettek bele), az iskolai menzára (ki tudja mit NEM tettek bele) és mégis itt vagyunk.

A kakaóban nem volt A, B, C, D és E vitamin, viszont "bedeko"-nak hívták és már ez is elég volt a boldogságunkhoz. Szobi szörpöt ittunk, ami hírből sem ismerte az édesítőszert, viszont tömény cukorból készült. A limonádét még magunknak kevertük és mosatlanul ettük a fáról a gyakran éretlen gyümölcsöt, a WC pereme alatt, pedig a baktériumok ezreinek a kolóniái telepedtek meg a még háborítatlan nyugalomban, a preDomestos korban. Volt néhány barát, aki már ismert olyat, akinek videója volt, vagy esetleg spectruma (az egyfajta számítógép volt), de szó sem volt Playstationról, Nintendóról, X-Boxról, Videójátékról, 64 tévécstornáról, műholdról és kábeltévéről, filmekről, DVD-röl, Surround Soundról, Internetről, Fitness-Club kártyáról vagy mobiltelefonról.

Viszont voltak barátaink! Olyanok, akikkel találkoztunk kint az utcán, a focipályán vagy a pinpong asztaloknál, vagy ha mégse, akkor egyszerűen becsengettünk hozzájuk és beengedtek. Nem kellet megkérdezni a szülőket. Sem a miénket, sem az övéket! Nem vittek és nem hoztak a szülök autóval... Mégis itt vagyunk.
Nyakunkban lógott a lakáskulcs, mikor játszani mentünk, és nem ritkán fadarabokkal, botokkal harcoltunk, labdával dobáltuk egymást, mégis itt vagyunk. Nem ütöttük ki egymás szemét, a többi seb pedig begyógyult. Focizni is csak az állhatott be, aki tudott. Akkor még volt egy íratlan szabály, amit ma nehezen értünk már meg mi is: azt csináld, amihez értesz. Aki pedig nem értett a focihoz, pláne nem tudta rendesen kirúgni az ellenfél bokáját, az csak csalódottan nézhette a játékot a rácson túlról, vagy odébb állhatott, és más játékot, más játszótársakat kereshetett magának. A szerelmet nem brazil sorozatokból tanultuk, csak egyszerűen megéltük. Boldogan szaladtunk végig az utcán az első csók után, úgy, mintha már sohasem akarnánk megállni. Ha egy tanár nyakon vágott, nem szúrtuk le egy késsel és nem pereltük be, és nem sírtunk otthon a szülőknek. Sőt! Ha lehetett, el se mondtuk. Ismertük a törvényt, és ha vétkeztünk, szüleink nem álltak mellénk. Megtanítottak úgy élni, hogy tudjuk, mit jelent a kötelesség, a bűntudat, a jóérzés, a felelősség. Ismertük ezeknek a szavaknak a mélységét.

Ezek voltunk mi. Hősei egy letűnt kornak, amelyen a mostani fiatalok értetlenül mosolyognak. "

Vajon 10-20 év múlva mit irnak még?