Foltoskodás

Tegnap a békásmegyeri csoport szervezett a Kelenfolt csoporttal közösen egy kiállítást és közös varrást. Mivel én a kelenfolt csoport tagja vagyok, így a csoportomat képviseltem a rendezvényen. Kiállítás, árusítás és bemutatók voltak különféle technikákból, tombola és zsákbamacska árusítás. A rendezvény szervezésének nagy részét természetesen a békásmegyeriek csinálták, hiszen a tombola tárgyait ők csinálták és a munkák nagy részét a kiállításra is ők adták. Nem beszélve Lénárt Irénke külön kiállítását, aki a csoport tagja. A 11 bemutatóból 10-et a békásiak mutatták be a Kelenfoltot én képviseltem.
Mivel már többször több helyen mutattam be a textil és cérnás "gyöngyeimet" próbáltam valami újat kitalálni. Bújtam a szakirodalmat és örömmel fedeztem fel, hogy igenis divat a textil ékszer. A tervezés még ment is, de mikor jött a kivitelezés, akkor találkoztam az "alkotás" nehézségeivel. Hiába találtam ki valami újat, ha azt elkészítve a nem megfelelő anyagok megtalálása miatt nem úgy sikerült minden ahogy én szerettem volna. Viszont sok érdekes tapasztalattal gazdagodtam. Ezeket most már jobban fogom tudni hasznosítani. Szóval maga a folyamat nem volt hiábavaló és összetudok állítani egy újabb kollekciót újfajta nyakláncokból. Azt olvastam egy honlapon, hogy érdemes minőségi kiegészítőket (csatokat, kapcsokat stb.) használni, mivel az a termék értékét és kinézetét növeli. Na ezeknek a megtalálása nem könnyű.
Sokat törtem a fejem, hogyan mutassam be a dolgaimat? Végül egy pohártartó képében rátaláltam arra a tárgyra, amin a nyakláncokat bemutattam. Ezen a területen is még fejödni kell. A többiek, akik bemutattak valamit, általában kicsi gyorsan elkészithető tárgyak voltak, hozzá kis csomagok leírással. Én ezt nem tudtam megcsinálni, hiszen többfajta dolog volt és többféle technika.
Mindezek ellenére úgy érzem sikeres volt a bemutatóm, a rendezvényről most nem írok, mert az nagyon jól sikerült.
A képeket nem én csináltam, mert természetesen otthon hagytam a fényképezőgépem. Így Bubsza képtárából vettem át ezt a két képet.

Jó volt találkozni a sok ismerőssel és megint felvetődött bennem, hogy mit tekintünk foltvarrásnak? Aki egyedül nagy képeket hoz létre, vagy aki sok kis apróságot, vagy táskát. Lénárt Irénke kézzel varrott és tűzött klasszikus képei mindenkinek tetszenek? Vagy a gyors technikával előállított nagy takarók? De a kiállításon nagyon sokféle mű volt kiállítva és szerintem mindenki megtalálta a magának megfelelőt. Talán ez a jó benne, hogy nagy a választási lehetőség és mindenki azt választja amihez kedve van.