Foltoskodás-tábor

Réka blogjában megmutatta, hogy a békási táborban miket csinált, én is nagyjából azokat csináltam, ill. nem csináltam. Most ezeket nem mutatom. Az árvízkárosultaknak varrtunk blokkokat, és megtanultuk a képen látható csámpás csillag készítését. Ebből is egy takaró lett. Azért merem bemutatni, mivel az én csámpás csillagom is ott van és most nem is lóg ki nagyon a többiek közül. Pedig mikor odatettem, akkor nekem úgy tűnt.
Sokat gondolkodtam a táborokban, tanfolyamokon végzett munkákról. Van aki modernet szeret csinálni, van aki kézzel szeret kalsszikusat varrni, van aki táskát szeretne csinálni. Szerintem tudomásul kell venni, hogy ez egy olyan hobby, amiben mindenki megtalálja a kedvére valót és örömét leli benne. Nem kell lenézni, vagy elitélni aki csak az egyiket csinálja, hiszen ő igy tudja, akarja kreativitását kifejezni. Persze lehet fejleszteni, tanitani, erre vannak a tanfolyamok, táborok. De az ott lévők tudása is változó, ami viszont egyesekben önbizalom hiányt ébreszt. Szóval mindez igen nehéz kérdés. A Céh többször próbált ezen úgy segiteni, hogy pl. a tanfolyamról kérdőivet adott ki és a hallgatók minősitették. Ezt az oktatónak adták oda.
Igen érdekesen alakult pl. a kézi tűzés tanítása. Egy céhmester -aki nagyon szépen tűz kézzel- mutatta be. Másnap egy másik oktató mutatta be, hogy ő hogy szokott tűzni. Ehhez hozzáveszem, hogy más oktató is mutatott kézi tűzést. Na mind a három más. Ugyebár az irodalomból tudjuk, hogy lehet így tűzni, vagy úgy, a lényeg, hogy szép egyenletes legyen. Megmondom őszintén, nekem mind a három tűzés mód megmutatása tetszett és igenis tanultam belőle. Hogy végül hogyan tűzök? Ahogy nekem jólesik, de szem előtt tartom amit ezektől a gyakorlott mesterektől tanultam. Tanultam? Igenis tanultam. Apró kis dolgokat, amire esetleg nem figyeltem eddig oda, de most rájöttem, hogy mégiscsak így kell csinálni. Szóval sokszor egy-egy táborban vagy tanfolyamon lehet, hogy mindent megcsinálok, de nem minden nyűgöz le. Sokszor amit nagyon vártam, valahogy az nem lesz érdekes és amire azt gondoltam, ugyan minek nekem ez, az lesz a kedvencem. Szóval ezzel csak azt akarom mondani, hogy a lényeg a tanulás valami újnak a befogadása. Mivel ez hobby azt csináljuk, amihez kedvünk van és olyannak mutassuk, akinek tetszeni fog. Persze a kritikát elfogadhatjuk. Sokan a varrást kikapcsolódásnak, megnyugvásnak tekintik. Ez igy nagyon jó. Van aki takarókat szeret csinálni, van aki géppel hímezni, van aki táskát, neszesszert varrni. Én ehhez tartom magam és továbbra is tanulni szeretnék. Mert tanulni mindig lehet és kell is.