2009. május 19., kedd

Foltoskodás


Mondhatnám, hogy történelmileg alakult úgy, hogy én két foltos csoportba járok. Tudom nem vagyok egyedül, ez különösen itt Budapesten gyakori, talán a távolságok és ismeretségek teszik. Mivel a foglalkozások minden hónap második hetében van, igy van egy foltos hetem. Az egyik hétfőn, a másik szerdán. Most a szerdaiban jótékonysági célból varrtunk egy-egy Zsuzsis párnát. Kár hogy nem tudtam mindet lefényképezni, csak a sajátomat, de azt is párna nélkül.
Csütörtökön a közös munka kijavitott blokkját vittem el, elfeledkezve, hogy pont aznap hideg volt. Igy "sikeresen" megfáztam. Hétvégén családi ünnepség volt, amire sütni főzni voltam kénytelen. Ma szemorvosnál voltam és szemüveget is felirattam. Mivel szemüveget akarok csináltatni, piackutatást végeztem. Igen eltérőek nemcsak az árak, de a választék és a kiszolgálás is. Pedig ha megnézitek, annyi optikus van, hogy talán csak szépségüzlet van több. Ja és közben kedvenc intézményemnek kellett csinálnom egy bevallást, azaz az Apeh-nek. Igyekeztem pontosan megcsinálni, jellemző a honlapjukra, hogy igen nehezen találtam meg a letölthető anyagot (két napja aztán már a fő oldalon van!) de nem kivántam a tájékoztatót kinyomtatni, igy elmentem az Apeh-hez egy csomagért. (csekket nem adtak, a számukat nem találtam végül telefonon sikerült elérnem). Mindezt miért irom? Mint nyugdijas, szinte minden nap van valami elintézni való és BKV-val egyre hosszabb időt vesz mindez. Szivesebben ülnék itthon a varrógép mellett. Colette kérdezte, honnan vesszük az ihletet? Néha megvan az ihlet, de nincs meg a lehetőség, hogy megvalósitsam. Én úgy tanultam (szerintem ez szinte mindenre érvényes) hogy ha valamibe belekezdek, elöször körbe kell járni. Kutatni, olvasni infot gyűjteni. Aztán közben kiderül, hogy egészen mást fogok csinálni. De ez az egyik legjobb fázisa a tervezésnek. Én legalábbis nagyon szeretem.
Hétvégén voltam a WAMP-on. Nem elöször, már régebben is voltam egy párszor. Hogy mi a véleményem? Érdekes, sok fiatal művész, de olyan sok uj ötletet nemigen lehet látni. Ledanna kitűzői nagyon szépek voltak és kitűntek az újszerűségükkel (vele nem találkoztam, mivel akkor éppen nem volt ott). Sok volt az ékszer, de sok köztük olyan amit másutt is lehet látni. A táskák nagy számban voltak, de megmondom őszintén itt a blogokban szebbeket látok. Nagy sikere volt - mint mindig - a zippes fiúnak. Általában az volt a véleményem, hogy akik ott árultak, azok lehet, hogy jó művészek, de nem jó kereskedők. (lehet, hogy azok akikre én gondoltam azok nem művészek voltak, csak ott ültek és árusitottak) Én úgy képzelném, hogy ha egy érdeklödő odajön és körülnéz, akkor szóba állok vele, ajánlom termékeimet. Függetlenül attól, ki az illető. Tudom fárasztó ott állni, ill. ülni, dehát a beszélgetés egyben piackutatás is. Nem biztos, hogy a barátnővel jobb beszélgetni. Ne gondolja senki, hogy irigykedem, de ezt a véleményemet nem a mostani látogatásomon szereztem. Különben a környezet nagyon szép, a szervezők tehetnének róla, hogy a termékek bemutatása is ötletesebb legyen. Ahol nagy gombolyagban vannak a cuccok, ott nehéz meglátni a gyémántot. Ebből az egészből sokkal többet ki lehetne hozni. Na ez csak úgy kijött belőlem.
Szerintem, ha a Meskások kiállitanának valahol akár csak egy -egy asztalon is, sokkal nagyobb sikerük lenne. Mégha konkurensek is, de ez ihletet és lökést, vagy kihivást jelentene.

4 megjegyzés:

Lonci (Győr) írta...

Végre végigolvastam a megjegyzésedet. Csak az a bajom, hogy mindig sokat írsz és érdekel is, csak időt nem adsz hozzá:-)))

lomaquilt írta...

Hát a blog mint egy napló. Mindenki kiirja magából amit gondol, aztán az olvassa akit érdekel. Sajnos nekem sincs mindig időm, ezért ritkábban irok, de akkor többet.

maca írta...

Szia!
A ruhámat a Lőrinc Centerben vettem. Közép tájon van egy lengyel csaj alkalmi ruhákat árul, menyasszony-koszorúslány, vendégeknek. Érdemes odamenni, mert van nagy 54-es méretig, sőt alakít is, és elfogadhatóak az árak.

Juhizs írta...

Szerintem az emberek eltávolodtak bizonyos értelemben egymástól, azért nem beszélgetnek annyit, legalábbis itt a városokban így van.
Lehet, hogy vidéken még mindig hamarabb "szóba elegyednek" egymással.
Persze, mindez nem csak egy árusítással egybekötött dologra vonatkozik, hanem a hétköznapi életre, emberi kapcsolatokra is.