2018. március 19., hétfő

Csak úgy

Régebben akartam irni, de féltem, hogy nem egészen jó hangulatban voltam és félő, hogy kicsit rosszul fogalmazok. Nem vagyok sértődős, mert rájöttem, ha valaki mond valamit amivel nem értek egyet, arra nem érdemes odafigyelni, azaz válaszolni, hanem átgondolni. Lehet, hogy igaza van, de lehet, hogy nem. Magamban helyére tenni a dolgokat. Ezért nem irtam és jól tettem. Sajnos közben egy szomorú hir jött, meghalt Jucika. Ő anyósom szomszédasszonya volt. Anyósom három éve halt meg, közel 56 évig éltek egy házban, az utolsó éveiben rendszeresen ápolta, azaz bevásárolt neki, megnézte, hogy beszedi-e a gyógyszereit stb. Jó érzés volt tudni, hogy van aki ránéz. Utolsó időben ő hivta ki az orvost és a kórházba is naponta bement hozzá. Közben a férjét is ellátta, aki egyre rosszabb állapotba került. Tavaly áprilisban előjött az a rettegett betegsége ami közel 10 éve meggyógyultnak lett elkönyvelve. Nyáron sokat beszélgettünk, aktiv volt, tűrte a kórházi látogatásokat. Karácsonykor még beszéltünk, jobban volt. Februárban Judit napkor már mondta, hogy gyengén van. Március elején aztán jött a telefon, hogy mikor lesz a temetés. Egy hétig voltunk ott és elgondolkoztunk azon, hogy szinte minden évben egy egy közeli hozzánktartozó hagy itt minket. Lassan mi maradunk az emlékekkel. Nézegettem a fényképalbumot és bizony sok képnél már nem tudom ki van rajta és mikor hol készült a kép. Közel egy hónapja voltunk egy temetésen, igaz nem ismertem a nénit akit temettünk, de maga a tény lehangoló. Közben felhivtam egy unokatestvéremet (nemigen jártunk össze) és sajnos már nem is emlékezett rám. Valahogy a családok esnek szét, nem tudunk egymásról. Ezért örülök nászasszonyom azon szervezkedéseinek, mikor évente összehivja a család elérhető tagjait, hogy a testvérek, unokatestvérek érezzék együtt magukat. Saját családomban szintén van egy ág, mikor évente, kétévente összejövünk. jó érzés tudni, hogy van kire számitani. 
Ki kell kapcsolódnom és előre menni. Erre jó a foltvarrás, azaz egy olyan hobbi, ami örömet ad. Lehet gondolkodni mit hogyan csináljak. Ha sikerül akkor a sikerélmény továbbvisz, ha nem jön össze, akkor tovább kell gondolni. Most éppen ezen az uton haladok, de már látom az alagút végét! 

2018. március 4., vasárnap

Foltoskodás

Tegnap azaz 2018.március 3-án voltam a Bakancsosok Közös Varrásán. Mottó: na erre varrjál gombot. Kérték, hogy vigyünk magunkkal gombokat. Én összegyüjtöttem itthon egy kis üvegnyi gombot. Tanulva a korábbi tapasztalatokból, korán odamentem és sikerült az első sorban egy asztalt lefoglalni, ahol a városmajori csoportból és a Cserepes csoportból voltunk sokan. A terem teli volt. Az iskola -ahol mint eddig mindig a rendezvény volt- bejárata a csoport munkáival volt tele. Sajnos a fényképezőgépemet nem ellenőriztem igy telefonnal fényképeztem. 
Az oldalfalon a tavalyi aláirásokkal teli kép volt, az idei annyiban különbözött, hogy mindenki az aláirása mellé egy gombot is felvarrt. Tű, cérna, toll mind felakasztva található volt. 
Úgy veszem észre, hogy egyre többen a Közös Varrásuknak szeretnének valami saját image-t adni és ebben a Bakancsosok vezetnek. Az ötletek mind jópofák és a sok foltvarró örül a találkozásoknak. Az árusok két szobában és a folyóson voltak. Sajnos sok szép holmit hoztak igy elcsábultam. De maradjunk az előcsarnokban ahol Mizsu farmerből készitett ékszerei voltak láthatók és árulta is őket.
Ötletesen a kifeszitett vásznon tépőzárral voltak rögzitve a párnák, mindegyiken egy egy ékszer. Igen hatásos volt. Ezen a képen a háromszögletű nyaklánc tetszett.
Ezen a Pinterstről ismert ékszerekben gyönyörködhettünk.
Ebben a legfelső tetszett, ezt a formát az oroszok szeretik használni, gombokkal ami itt lett volna időszerű.
Természetesen volt tombola én szerencsésnek mondhatom magam, mivel a három jegyből egy nyert és egy szép táskát nyertem. A táska szép, ötletes, de valőszinű szükséges egy táskarendező varrása.
Aminek viszont a legnagyobb sikere volt az a licitálás. Az egyik oldalon a teremben sok becsomagolt anyag volt. Azt gondoltuk ezek is a tombolához tartoznak. De kiderült, hogy nem. A magunkkal hozott gombokkal lehetett licitálni egy egy darabra.
5 gobbal kezdték a licitálást és egy ötliteres nagy üvegben gyüjtötték aki elnyerte a pályázni kivánt valamit. Én egy anyagcsomagra pályáztam (200 gomb) nem túl nagy darabok, de mind egyszinű. Aztán egy szashikó himzett valami volt, ez már az összes gombomat elvitte. Végül minden elfogyott és az ötliteres üveg megtelt. Hogy mi lett a sorsa ennek a sok gombnak? Valaki a tombolán megnyerte. 
Jól éreztük magunkat , jókat nevettünk és sokat beszélgettünk, sokat tanultunk, voltak bemutatók és volt aki hozott mutogatni valót. 
Búcsúzóul megnéztük az előcsarnokban Kovalik Mariska képét és megigértük, hogy jövőre is jövünk.

A Bakancsosok a mai napon (március 6.) a fészbukra feltették csoportképüket, amit mellékelek és mégegyszer köszönet az élményért

Ami az árusokat illeti én mindig körülnézek, hiszen nincs annyi időm és "lábam" hogy ide oda szaladgáljak  az üzletek kinálatát felmérni. Itt mindig egy helyen kapok olyasmit amit máshol nem biztos, hogy megkapom, tekintve, hogy az ország több részéből érkeztek az árusok. Ezenkivül megtudom fogni, találok olyasmit amit már régóta keresek. Egy évben nem járok sok találkozóra, de feltudom mérni, ki milyen új termékkel jelent meg, mit érdmes megnézni, esetleg megvenni. 

2018. február 26., hétfő

Csak úgy!

Csak azt akarom leirni, hogy a hideg ugyan nem esik jól (elszoktunk tőle!) de hétvégén két örömhir ért. Ákos unokám a kerületi népdal versenyből továbbjutott a budapesti döntőbe, ahol szombaton viszont a legjobb eredménnyel az országos versenybe került. Nem lesz népdal énekes, nagyon szépen zongorázik, de nem lesz zongorista, viszont a zene szeretete életében sok örömet fog szerezni. Viola unokám csütörtökön rosszul lett, de nem volt vészes, pénteken pihent és vasárnap elment a ritmikus gimnasztika versenyre ahol egyéniben első helye szerzett a karika gyakorlaával. Kupát szerzett ahogy ő mondta. Augusztusban lesz 10 éves, de már most látszódk a szép járása és tartása. Nem lesz világbajnok, csak egy egészséges sportszerető lány. Büszke vagyok rájuk és a másik nagyszülőkkel megállapitottuk, hogy milyen tehetségesek. Ez az öröm még a rossz kedvemet is elvette és igyekszem aktivkodni, habár a rossz idő miatt többet kell pihenni.

2018. február 15., csütörtök

Foltoskodás

Ez lesz az első bejegyzésem 2018-ban. Kissé elkéstem és lassú vagyok. Lusta vagyok, de ez valahogy a fáradtságból jön. Nem tudom hogyan győzzem le. Betegség, vagy mi, nem akarom elhinni, de valamit muszáj csinálni. Arra gondoltam, hogy valami érdekeset varrnék az sikerülne és nekem is tetszene. Talán a sikerélmény visszaadja a kedvemet. Addig is megmutatom miket csináltam és ezeket használom.


Próbáltam egymás mellé tenni, de nem sikerült. Ez egy kis szütyő akart lenni farmer anyagból. De aztán úgy gondoltam kis táskát csinálok belőle, Találtam egy fekete alapon fehér pettyes táka fület és azt varrtam rá. Boro himzéssel diszitettem. Az egyik oldalon narancssárga hatszögetek varrtam, köré fehér himzéssel. Másik oldalon fehér kereszteket varrtam és ami sajnos nem látszi, az az, hogy a középsőket narancssárga fonallal még diszitettem. Mire lehet egy ilyen kics táskát használni? Eleinte azt hittem semmit. Aztán kialakult, hogy hétközben mikor unokánkat visszük tornára, valamit egy dobozba mindig viszünk neki. (almát, süteményt, magokat) Na ezt a dobozt teszem bele. Ő ragszkodik a dobozhoz. Ha elutazunk, akkor a számitástechnikai dolgokat helyezem el. Tablet, e-book, filofax, nesszeszer a zsinorókkal. Jól elférnek és könnyű kivenni, rendeben vannak.

Ezt a két neszi már az idén varrtam és a csoportomban is megmutattam, sőt volt aki megvarrta. Azt gondolnánk, hogy ez egyszerű neszsszeszer. Tk. Az, csak a zippzár bevarrása kicsit más és mind a kettő kétrészes. Azaz alul és felül is nyilik és a belseje kétrészes. A hosszabbikba az egyik oldalán ceruzák, tollak vannak. Az ellenkező oldalon a foltvarráshoz szükséges ceruzák, tollak. Hogy ne tévesszem el, a zippzár húzokájára tett szalag alapján különböztetem meg. A kisebbeben az egyik oldalon a kis vonalzók, egyenes és háromszögletű. A másik oldalon csipesz, ragsztós toll stb. Mind a kettőt zömmel klmeszélből és maradék csikokból varrtam egy alapra. Más közbélést nem kaptak, a béléseket az alapból varrtam és külön külön tettem be. Eddig bevált és jól használható. Az a tervem, hogy a most divatos háromrészes neszit megvarrom és a részek közé pont befér ez a két tartó. Még az ollótartót kell megvarrni, amit kiegészitenék körkés tartóval. Van előkészitve három "projektem" aminek ha nekikezdek, talán a fáradtságom is elmúlik.

2017. december 26., kedd

Csak úgy!

Eltelt egy év, jön a következő! Most számot adunk arról, hogy milyen volt 2017 és mit várunk a következőtől. A karácsony a családi ünnepség alkalma. Annak örülünk, hogy a szeretteink velünk vannak és egészségesek. Sajnos anyósomat két éve veszitettül el, de örökségéből a könyveket átadtunk gyerekeinknek. Az unokák nőnek és okosodnak, ennek csak örülni lehet. Mi csodálkozunk milyen új világ vár majd rájuk! Biztos megállják a helyüket és ők is majd hasonlóan állják körül a karácsonyfát az ő gyerekeikkel és unokáikkal.
Ákoska és Vilcsi nehezen áll be fényképezéshez, de most sikerült elkapni őket. Vilcsi kapott egy pár buzogányt a tornához aminek nagyon örült. Mi pedig nekik.
Minden kedves olvasómnak kivánok szép ünnepeket és kivánom, hogy a következő 2018-as év olyan legyen, ami boldogsággal tölti el őket. A legfontosabb az egészség!
Szeretett Budapestünk szépüljön tovább és mi pedig élvezzük!

2017. december 4., hétfő

Foltoskodás

Mostanában egyre több rendezvényről irok, pedig nem is járok olyan sok helyre. Sajnos a foltos találkozók összpontosulnak az év végére. Ez jó is meg nem. Szóval múlt hét végén (december 2-án) a Foltos Mamók kiállitás megnyitóján voltam. Igen soakn eljöttek sok szép munka volt kiállitva a fészbukon is megjelentek a munkák. 
Ezek a quiltek mind a modern quilt jegyében készültek. Ez azt jelenti, hogy igen sűrűűn tűzik egyenes formában a kevés minta nagyobb háttér anyagot. Érdekesek, de vagy jól kell tudni varrni, hogy a varrásvonalak párhuzamosak és egyenesek legyenek (vagy olyan gépe legyen az illetőnek amin ez beállitható) Egy képen viszont az egyenes öltéseket kézzel készitették. Nekem ez jobban tetszett. A következő nap kép workshopra is lehetett jelentkezni. Én jelentkeztem is, de időközben olyan prgramunk lett, hogy le kellett mondani. Egy Mikulásos csitt-csatt nesszeszer varrás lett volna. Vettem egy tombolajegyet és nem ezt a neszit nyertem?! Ez a fajta zárási módszerre hosszabb csatot tudtak tenni és igy jobb a zárás mint egy zippzár.
Igy mégiscsak lett Mikulásom! Még jó is, hogy nem mentem el a workshopra, mert idegen gépen azt a sok egyenes tűzést nem a legszebben csináltam volna. Most varrok egy kis varrótű tartót és kézzel himzőfonallal tűzöm. Nekem ez a módszer jobban tetszik. Szóval egyenlőre maradok a kézi varrásnál, de gondolataim a maradékok felhasználása körül forognak. 

2017. november 27., hétfő

Foltoskodás

Az elmúlt időszakban két Közös Varráson is résztvettem. Voltam a Budafoltnál, kis pingvineket varrtunk és sok karácsonyi diszt láthattunk. Kevés árus volt, de nem is nagyon akartam vásárolni. Nem voltak nagyon sokan, de szerintem igy tágas volt és tudtunk beszélgetni, munkákat nézni. A tombolán mind a két jegyem nyert. Az egy más kérdés, hogy elajándékoztam késöbb.

A másik Közös Varrás Békáson volt a Békás csoportban. Elég sokan voltak, de mindenkinek jutott hely. Árusok itt is voltak, de nem olyan sokan, viszont mindenkinél volt mozgás. Helyes kis karácsonyi diszt adtak varrni. Elhatároztam, hogy megfogom mindig varrni amit adnak, mert igy csak gyűlnek a csomagok. Ajándéknak is nagyon jó és gyakorlásnak is.
Úgy döntöttem, hogy kezdem a foltos dolgaimat felszámolni. Na nem mindent, de a kisebb darabokat és az UFO-kat muszáj valamilyen formában továbbadni. Az a gondolatom, ha én elkezdem, más is hasonlóan fog gondolkodni.
Az anyagdarabkáimat kis csomagba tettem, papirra varrásos mintáim voltak, minden csomagba tettem kettőt hozzá egy guriga cérnát és kb. 3-4 m csipkét. Mindezt egy kis cellofán zacskóba és lezártam. Ára 50 Ft. Sokan azt mondták többet kellene érte kérni, de kezdetnek szerintek jó. Kb. 10 perc alatt elfogyott. Igaz volt aki mindegyiket átnézte és vacillált. 14 csomagot készitettem.
Mivel sok Fürge Ujjak (ujabb kiadás és Ameliem volt, kettőt egybetettem és 100 Ft-ért adtam, voltak még fonalaim amelyeknek gombolyagját 50 Ft-ért adtam. Ezek már nem nem mentek olyan gyorsan, pár darab megmaradt, de csak azért, mert mindenki patchworkös ujságot keresett ilyen áron. Ha lett volna nálam két tű akkor megmutattam volna a két tűvel készitett zsinórt és az még több valakit odacsábitott volna. De kezdetnek ez az akció jól ment. Ha maradékból részletes leirással és anyaggal együtt kitalálok valamit biztos, hogy sikere lesz. Még gondolkozom.
A kiállitásról pár jól sikerült kép
Egy csoport közös munka kelta mintával.
Egy Lucy Boston minta képnek elkészitve.
Jön a karácsony itt a tavaly megszeretett karácsonyi mintás teritő.
Varrtak a foltvarrók igy szép kis disszel mehetnek haza.